Ismerkedés a tananyaggal, egy kicsit másképp…
Érdekes órán vehettünk részt e hét hétfőn. Négy csoportot/ párt alkotva ismerkedtünk meg a projekt, és a vita 1.0-ás valamint 2.0-ás változataival, jellegzetességeivel. Két csoport feladata a vita/ projekt 1.0-s változatával való megismerkedés volt, ők a könyvtárban, Didaktika könyv segítségével dolgoztak, míg a másik két csoport az internetet hívta segítségül. Minden páros számítógép előtt ült, így közösen, – a MindMeister programot használva-, alkottunk egy fogalomtérképet, melyet mindenki szerkeszthetett, és egészében láthatott az óra végére. Tulajdonképpen közösen hoztuk létre a tartalmat, web2-es eszköz segítségével.
Az IKT-vel támogatott, és az IKT nélküli módszertan különbségei
Projekt
A projektmódszer – a Didaktika könyv szerint – a tanulók érdeklődésére, a tanárok és diákok közös tevékenységére építő módszer, amely a megismerési folyamatot projektek sorozataként szervezi meg. A projektek középpontjába általában gyakorlati probléma kerül, mely nem egy konkrét tárgyhoz kötődik. A diákok fontos szerepet vállalnak a munkafolyamatban, őket motiváló cél helyezkedik el a középpontban, ezáltal valószínűbb a feladat pozitív kimenetele. A könyv felosztása négyféle projektet különböztet meg: gyakorlati feladat, esztétikai élmény átélése, egy probléma megoldása, valamint a tudás elsajátítása.
A projektmódszer 1.0 és 2.0 lépései hasonlóak, előbbi fokozatai: témaválasztás, tervezés, kivitelezés, zárás, értékelés, utóbbihoz pedig a DDM-É modell tartozik: döntés, tervezés, megvalósítás, értékelés. A 2.0-s változat külön taglalja a tanár és a diák szerepét az egyes lépésekben, valamint ebben az esetben a multimédiás tartalmak megjelenése a jellemző. Az értékelés tekintetében a multimédiás projekteknél az elkészült anyag bemutatásán kívül, megjelenik az ön-, valamint a társak értékelése is. Ennek jelentős szerepe van a közös munka fejlődése érdekében, valamint, hogy a diákok saját készségeiket, képességeiket jobban megismerjék.
Vita
A vita – szintén a Didaktika könyv alapján – dialogikus szóbeli közlési módszer, melynek az ismeretek elsajátításán túl, célja a gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztése is. A vitában a tanulók viszonylag nagyfokú önállóságot élveznek, a pedagógus pedig a háttérből irányítja annak menetét.
Az 1.0-s verzió egyrészt kiemeli, hogy a tanár a háttérből irányít, másrészt a különféle feladatait ismerteti: tanulók felkészítése, vita előkészítése, vita vezetése, vita lezárása (következtetések megfogalmazása). Részletezi a tanulók közti interakciók jellemzőit, melyek a következők: a résztvevők egyenrangúsága; a vélemények, kijelentések, állítások ütközése; valamint, hogy a téma kiindulópontja kötött, azonban sokféle válasz lehetséges. A megvalósulásnak különféle feltételei vannak: logikai, morális, intellektuális, nyitottság.
A 2.0-s verzió célként a munka világára való felkészítést emeli ki, mivel már a hazai közoktatás is központi törekvésként említi az életszerű helyzetekben való helytállást. Ehhez szükséges a világos érvelés; a partner közléseinek megértése, értékelése; a saját álláspontot érthetően, meggyőzően tükröző válaszadás. Ezen elképzelés szerint a tudás vizuális megjelenítése sok előnnyel jár visszakövethetőségének következtében.
Egy vitakövető szoftver segíthet a megbeszélések strukturálásában, a felszólalások helyes sorrendjének megállapításában, vagy akár a támogatások és ellenvélemények kiemelésében is. A kollaboratív, Vita-alapú Tanítási Módszer célja a vitamódszer támogatása, a kommunikációt segítő, és egyúttal értékelő eszközzel. Ezen szoftver képes a tanári értékelésnél hatékonyabban feldolgozni a vitában elhangzott érvek súlyát, és relevanciáját.
A különféle vitakövető szoftverek egyértelműen nagy segítséget nyújtanak a pedagógusoknak, valamint jól segítik az osztályban zajló munkát. Maga a vita módszere alapvetően fontos, hogy megjelenjen az oktatásban, az egyes tanórák keretében. Ennek – a fent felsoroltak alapján – hatékonyabb, jobban követhető módja a 2.0-s verzió. Még inkább elősegíti a közös tanulást, a megosztott vélemények, állítások osztályozását, értékelését. Nem mellékes az a jelenség sem, hogy a diákokhoz közebb áll az informatikai háttérrel támogatott oktatás, ezáltal a pl. vitakövető szoftverekkel elősegített tanulási módszer.
Összességében megállíthatjuk, hogy maga a projekt és a vita – mint oktatási módszer -, egyértelműen előnyös, hasznos a tanulás/ tanítás szempontjából. A projektmódszer elősegíti a tantárgyközi kapcsolatok megteremtését, valamint a társakkal való együttműködést is javítja. A vita a diákok szóbeli közlésének fejlesztése céljából rendkívül ajánlatos, mivel fejlődik érvelő készségük, kifejezőképességük. Valamint véleményem szerint, – mint az, az előző bejegyzésekben is olvasható-, levonható az a következtetés, hogy az IKT-s eszközökkel támogatott tanórák jobban inspirálják a tanulókat, tehát a 2.0-s verziók a megfelelőbbek számukra.
