Házi feladat 1.0 és 2.0

Az előző bejegyzéshez hasonlóan, egy oktatási módszer 1.0 és 2.0-s változatáról lesz szó. Feladatunk a megbeszélés, a magyarázat, vagy a házi feladat közül az egyik kiválasztása, majd a Didaktika könyv alapján, az 1.0-s verzióból kiindulva, a 2.0-sat megalkotni. Tehát a különbség az előző bejegyzés, és e közt, hogy most magunktól, nem forrás alapján alakítjuk ki az IKT-val támogatott oktatás – adott oktatási módszerre – vonatkozó jellegzetességeit.

A házi feladatot választottam a felsoroltak közül. A Didaktika könyv megfogalmazásában a házi feladat a tanulók önálló, a tanulási órák között végzet tevékenységén alapuló oktatási módszer. A pedagógus szerepe ebben az esetben a házi feladat kijelölése, a tanulóknak a házi feladat megoldására való felkészítése, és a házi feladatok értékelésére korlátozódik.

A házi feladat 2.0-s verzió – elképzelésiem szerint, – természetesen IKT- eszközökkel támogatott.

A szakirodalom megemlíti, hogy rendszeresen ellenőrizni, értékelni kell a házi feladatot, különben a tanulók nem törekszenek a színvonalas megoldásra. Célszerű megoldás lehet erre olyan rendszerek alkalmazása, melyek azonnali visszajelzést adnak a gyermekek számára, avagy leegyszerűsítik a pedagógus feladatát. Erre példa lehet akár egy egyszerű teszt készítése, melyet automatikusan javíthatnak maguk a tanulók. Így a házi feladat időigényes kijavítása csökkenthető.

A házi feladat 2.0 szerint a közös munka ugyanúgy megjelenhet házi feladat formájában, mint a normál tanítási órán. Például egy új tananyag kapcsán az előzetes ismereteket fogalomtérkép, vagy egy Google dokumentum használatával, alkalmazásával lehet felmérni, felidézni. Ez segítséget jelent a tanárnak, mivel látja, hogy mely tananyagrészekre emlékeznek a diákok, valamint a gyermekeknek is, mivel egyrészt felidézik az új anyaghoz kapcsolódó eddigi ismereteiket, másrészt pedig tapasztalatokat gyűjthetnek a közös tudáskonstruálásból, munkából.

A tanulók végezhetnek gyűjtőmunkát az internet segítségével. Akár megadhatunk – általunk hitelesnek tartott – forrásokat, így kiküszöböljük azon problémát, mely szerint az interneten nem valós információk is szerepelnek.

Egy-egy új téma, vagy feldolgozandó tananyagrész kapcsán blogot is indíthatnak a diákok, melyben a saját gondolataikat, elméleteiket fejtik ki, átgondolják az adott témát, egyéni szemszögükből értelmezik azt. A kommentálás segítségével megoszthatják véleményüket a másik tanuló ötleteivel kapcsolatban, valamint lehetőség van az alapgondolat kifejtésére, kibontására. Pozitív hozadéka lehet a módszernek, hogy különféle gondolkodásmódokat ismernek meg a fiatalok, valamint kompenzálhatja – az oly sokat emlegetett, – órai időhiányt. Az egyénre szabott értékelés továbbra is megmaradhat a pedagógus részéről, azonban a web2-es eszközök alkalmazásával a diákok előtt is megnyílik az út, társaik munkáinak értékelésére.

Az új anyag megtanulása, közös átgondolása után – rögzítésképpen – egy wikipédia szócikk keretében a diákok – szintén közös munkával – összegezhetik a tanultakat.

Az IKT-val támogatott oktatás előnye továbbá, hogy sok esetben a diákok értékelhetik egymás munkáját, így a tanulók szerepe erősödik, a pedagógus kizárólagos értékelő funkciója pedig csökken.

A felsorolt példák is azt mutatják, hogy rendkívül sokféle lehetőség rejlik a 2.0-s oktatási módszerekben, és ahogy azt már sokszor említettem, az IKT-s eszközökkel támogatott módszerekkel szívesebben dolgoznak a mai fiatalok, emiatt feltétlen szükség van a pedagógustársadalom nyitottságára e témakörben is.