Ha erre a dilemmára – mint eldöntendő kérdésre kellene választ adnom -, egyértelműen a társas verzió mellett érvelnék. Valószínűleg ezt nagymértékben befolyásolja az a tény, hogy manapság igen sok web2es eszközt használok, egyrészt a kurzus keretein belül, másrészt a magánélet, egyéni tanulás folyamán is.
Azonban az is tény, hogy a számítógéppel segített tanulás a kezdetek kezdetén még az egyéni tanulást támogatta. A technika, és az oktatás fejlődése következtében egyre jobb programok, lehetőségek kerültek a diákok/ tanárok
elé. Kérdés azonban, hogy hogyan befolyásolja ez a tanulási folyamatot, valamint, hogy milyen hatással van a gyermekekre/diákokra. Felvetődik dilemmaként az is, hogy a tanárokat milyen mértékben befolyásolják az új lehetőségek. Képesek-e együtt haladni a technika fejlődésével, követni, megfelelni az újabb és újabb generációk igényeinek. Értem ez alatt például a web2es eszközök használatát, vagy az Internet segítségével való tanulást. Ami a mai pedagógusok nagy többsége számára feladatként jelenik meg, az a diákoknak hétköznapi rutin. Észre sem veszik a kommunikáció igen gyors áramlását, míg jó néhány tanár számára ez újdonság. Tehát az eddig felsoroltak, és az általam tapasztalt helyzet azt mutatja, hogy a számítógéppel segített tanulás társas, mivel a web2es alkalmazások segítségével a diákok információkat osztanak meg egymással.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy az Internet előtt ülve, a gyakran megosztott dokumentumok, fájlok ténylegesen társassá teszik-e a tanulást. Ezen kurzus (Informatika az oktatásban 2.) kapcsán heti két blogbejegyzés írása ajánlott mindenkinek, külön-külön. Hiába tartozik az órához közös Twitter, vagy MindMeister térkép, hiába ismerjük már egymást Facebookon, vagy Iwiwen, ha blogbejegyzést írunk, azt egyedül tesszük. Leülünk a gép elé, mindenki külön, külön, és a saját gondolatait „veti papírra”. Utána természetesen a Google olvasó segítségével nyomon követjük, hogy kinek milyen elképzelései voltak az adott témával, témákkal kapcsolatban. Újabb kérdés, hogy ebben az esetben melyik részt tekintjük tanulási folyamatnak? Beletartozik-e mindkét említett forma? Vagy csak a saját gondolatok megfogalmazása, a téma átgondolása, átolvasása? Vagy egymás elméleteivel, ötleteivel való ismerkedés? Vagy az órai részvétel, a tanári előadás, beszélgetés?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennem a témával kapcsolatban, melyek továbbgondolásáról a hét második bejegyzésében adok majd számot.
