Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság – a témahét lezárása

A heti első blogbejegyzésemben nagyrészt fogalomértelmezésekkel, magyarázatokkal és a téma szakirodalmi hátterével foglalkoztam. A záró bejegyzésben egyrészt szeretném ezt a hátteret bővíteni, másrészt saját tapasztalatokat, meglátásokat kifejteni a téma kapcsán.

A szakirodalmi kiegészítés körében az előző blogbejegyzésben említett ISTE kompetenciacsaládokhoz szeretnék kapcsolódni. Az előadás során értelmezésre került minden ISTE kompetenciacsaládban a digitális állampolgárság.

A témához kötődik Rab Árpád Digitális kultúra című tanulmánya, melyben „A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra” alcím alatt foglakozik többek között a digitális kultúra természetrajzával, környezetével, valamint a digitális kultúra és az internet kapcsolatával.

A szerző a digitális írásbeliséget a nyomtatás előtti szóbeliséghez hasonlítja. Kifejti a digitális műveltség alapműveltségre gyakorolt hatását, miszerint az „átalakul interaktív, globális, bármikor és bárhonnan elérhető, multimédia-jellegű tapasztalataink összességévé. ” A kultúra változásai éppúgy hatnak a technika fejlődésére, mint ahogyan a fejlődés visszahat a kultúrára.

Az olvasottak alapján mindenképpen szeretném kiemelni a létrehozott digitális információ egyik fő jellemzőjét, az állandóságot. Minden, amit az interneten teszünk, „nyomot” hagy maga után.

Rab Árpád megfogalmazásában a „digitális úton létrejött kulturális elemek alatt leginkább a számítógépen létrehozott alkotásainkat (szöveget, képet, hangot egyaránt), és természetesen ezek „fogyasztását” értjük.” A digitális kultúra azonban nem azonos a számítógéppel és az internettel, ennél jóval több. A mobilkommunikáció hatást gyakorol szociális és kulturális kapcsolatainkra, szokásainkra. A kurzus során blogbejegyzésekben, hozzászólásokban gyakran előkerül az információs társadalomra jellemző információtömeg. A szerző véleménye a témában: „az információtömegtől azonban nem megijedni kell, hanem meg kell tanulni élni vele.” (Rab, 2007)

Lengyel Zsuzsa Kompetencia központú tanulás – tudásalapú szervezet című tanulmányában a digitális kulcskompetencia tanulást támogató funkcióit fejti ki, elemzi. A digitális kompetencia, írástudás több különböző, a folyamatos tanulást támogató készségekhez kapcsolódva érvényesülhet, mint például a logikus és kritikai gondolkodás, a magas szintű információs készségek (szerzés – feldolgozás – kezelés), valamint a fejlett kommunikációs készségek.  Kiemeli a digitális kompetencia reprezentatív szerepét, mely hozzájárul az egyén kibontakozásához, fejlődéséhez, tehát meghatározza a társadalomban betöltött szerepét, például a munkavállalás tekintetében is. A digitális kompetencia komplexitásának következtében hozzájárul az önálló tanulás képességének kialakításához, melynek révén társas és módszerkompetencia fejlesztése is létrejöhet (például: együttműködés, kreativitás).

A digitális kompetencia fejlesztés témakörében a szakirodalom kiegészítéseként fontosnak tartom Főző Attila, „A digitális kompetencia fejlesztése”című prezentációjában olvasott digitális kompetencia dimenzióinak részletes bemutatását.

Kép forrása: http://slidesha.re/2kOThE

Ahogyan az előző blogbejegyzésemben is említettem, megkérdőjelezhetetlen, hogy a technológia megváltoztatta, hogy mit és hogyan kell tanulnunk. Az információs és kommunikációs technológiákkal támogatott oktatás esetén fontos kiemelni a célokra, fejlesztési folyamatokra épülő gondolkodás központi megjelenését.

Gyakori a digitális nemzedék digitális kompetenciájának túlbecsülése, valamint az idősebb korosztály negatív megítélése e tekintetben. A megfigyelések és tapasztalatok azonban azt támasztják alá, hogy pedagógusok esetében sokszor az idősebb korosztály nyitottabb az információs és kommunikációs technológiák alkalmazására, míg a fiatalabb réteg – bár a hétköznapi életében felhasználóként jelenik meg -, az oktatásban való alkalmazást tekintve elzárkózik a lehetőségektől. A diákok tekintetében fontos megjegyezni, hogy nem általánosítható digitális kompetenciájuk. Személyenként, intézményenként, társadalmi és gazdasági háttértől függően igen változó a digitális műveltségük.

A hét folyamán felvetődött azon a kérdés is, hogy a digitális szakadék megszűnése elkövetkezik-e, valamint, hogy mindig lesznek-e digitális bevándorlók? A technika fejlődése folyamatosnak tekinthető, melyre az egyre rohamosabb mértékben való fejlődés jellemző. Egyre rövidebb idő alatt, egyre nagyobb számú fejlesztésekkel találkozhatunk. Vélhetően a digitális szakadék mindig jelen lesz, éppen a fejlődés folyamatos jellege következtében. A digitális bevándorlók fogalma, jelentése véleményem szerint átalakulásnak indul, mivel a jelenleg fiatal generáció már bennszülöttnek számít, így jelentős részének az információs és kommunikációs technológiák használata már nem jelent gondot. Természetesen bizonyos rétegek hátrányos helyzetének következtében a társadalmi rétegek közti különbségek nem szűnnek meg. Úgy gondolom azonban, hogy fontos ezen csoportok támogatása, az esélyegyenlőtlenség leküzdéséért folytatott harcban.

Érdekes dilemma továbbá az általános illemszabályok betartatásának kérdése az internet világában. Véleményem szerint, akiben felmerül az alapvető illemszabályok be nem tartása a hétköznapi élet folyamán, azon személyek gyakorta az internet világában is hasonlóan „közlekednek”. Az elmúlt héten többször vita tárgyát képezte az e-Etikett és Netikett betartásának, betartatásának kérdése. A nemrégiben megszületett e-Etikett kezdeményezést kifejezetten jó lehetőségnek tartom arra, hogy széles körben, a mai fiatalok számára is terjessze az internetes illemszabályokat. A kezdeményezés sikerességéhez hozzájárulhat az is, hogy a szakértői kerekasztal tagjai között oktatók, kutatók, művészek és újságírók egyaránt megjelentek, mely a társadalmi párbeszéd kialakulását is elősegítheti.

A hét folyamán az asszisztensek, adminisztrátorok munkája kapcsán is felmerültek különböző kérdések, vélekedések. Személy szerint úgy vélem, igen jelentős szerepet töltenek/ tölthetnek be az asszisztensi munkakörben elhelyezkedő személyek, amennyiben támogatni tudják az adott intézmény munkáját, a fejlesztési lehetőségek kihasználását. Ez utóbbira kifejezetten nagy hangsúly helyeződik, mely az előadás során is kifejtésre került. Amennyiben egy asszisztens, adminisztrátor egy jól „összeszokott” intézményi szervezet részévé válik, aktivitásával, nyitott hozzáállásával, valamint szakmai hozzáértésével elősegítheti a fejlesztési folyamatok kialakítását, tervezését, szervezését, valamint lebonyolítását egyaránt.

Az oktatási asszisztensi pozíció igen sokrétű feladatkör megvalósítására ad lehetőséget. A heti hozzászólások során felmerült a kérdés, hogy milyen konkrét esetekben segíthetik az asszisztensek a pedagógusok munkáját, adott esetben mire taníthatják meg őket. Szeretném kiemelni e tekintetben az IKT kompetencia fejlesztését, akár az alapoktól kezdődően, egy-egy nagyobb volumenű feladat megvalósításáig. Például interaktív tábla órai használatának lehetőségeit feltárni, a pedagógusokkal közösen kialakítani, átalakítani egy-egy tanórai anyagot. Ehhez természetesen a pedagógus szolgáltatja a szakmai hátteret, a konkrét tananyagot, a tanítási tapasztalatok eredményeit, míg az oktatási asszisztens a technikai, módszertani háttér kiegészítésében nyújt segítséget. Ahhoz, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a témába, ajánlom a 2010-ben az ELTE PPK-n végzett oktatási és nevelési asszisztensek bemutatkozó blogját.

Végül pedig szeretném kiemelni azt a kérdést, mely felvetődött bennem a hét folyamán: a digitális műveltség, a digitális kompetencia fejlesztése kapcsán meghatározható-e egy általános, minimum szint melyet szükséges lenne elsajátítani mindenkinek a digitális állampolgárság érdekében?

Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság

Az eheti témánk címe a digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság. Az előadás alkalmával alapvető fontosságú, számomra új információkkal találkoztam. Ezért jelenlegi blobejegyzésem alapjául többek között a kurzus tananyaga, tehát Ollé János tanár úr által készített diasor és az előadás hanganyaga szolgál.

Amennyiben kompetenciáról beszélünk, elengedhetetlen a kulcskompeteciák, valamint a kompetencia fogalmának meghatározása. Az európai referenciakeret által meghatározott, a tudásalapú társadalom nélkülözhetetlen kulcskompetenciái a következőek: anyanyelvi kommunikáció; idegen nyelvi kommunikáció; matematikai, természettudományi, és technológiai kompetenciák; digitális kompetencia; a tanulás tanulása; személyközi és állampolgári kompetenciák; vállalkozói kompetencia; kulturális kompetencia.

Fontos a kompetencia szó fogalmának értelmezési lehetőségeit áttekinteni, vizsgálni, mivel alapvetően egy igen összetett fogalomról van szó, mind hétköznapi, mind tudományos megközelítés tekintetében. Ezen blogbejegyzés nyilvánvalóan nem törekszik a különböző értelmezési lehetőségek bemutatására, feltárására, összehasonlítására, mindössze az órai értelmezésen kívül más aspektusból is szeretném megközelíteni a kompetencia fogalmának történetét, értelmezését.

Vass Vilmos tanár úr „A kompetencia fogalmának értelmezése” című tanulmányában a kompetencia fogalmának változásával, alakulásával foglalkozik. A megjelölt tanulmány keretében kiemeli – a kurzus blogbejegyzéseiben és hozzászólásaiban már sokszor hangoztatott – információs társadalom rengetegében való eligazodás készségének fejlesztési szükségességét.

A Pedagógiai Lexikonban az alábbi meghatározás található a kompetencia (latin eredetű szó) fogalmáról: „alapvetően értelmi (kognitív) alapú tulajdonság, de fontos szerepet játszanak benne motivációs elemek, képességek, egyéb emocionális tényezők”.

A tanulmány segítségével a kompetencia fogalom alakulását végigkövethetjük az 1990-es évektől, amikor nemzetközi szinten elemzésre kerültek a kereszttantervi kompetenciaterületek. 1997 és 2002 között a DeSeCo (Defining and Selecting Key Competencies) program keretében értelmezésre került a kulcskompetencia fogalma, valamint meghatározásra kerültek a legfontosabb területek is. A program meghatározása szerint „a kompetencia képesség a komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására”.

Az előadás során elhangzott tanuláshoz szükséges („általános”) alapkompetenciák meghatározása Kőfalvi Tamás által alkotott kompetencialista szerint a következőek: olvasás és szövegértés (amely ma már kiegészíthető az információ szerzés és tájékozódással); szintetizálás; következtetés, ok-okozati kapcsolatok felismerése; alapvető logikai műveletek elvégzése; az ismeretek bevésése és előhívása; tudásrendszer-konstrukció.

A tárgyalt kompetenciák, melyek szükségesek a tanuláshoz, a szervezett oktatásban és a hétköznapokban egyaránt fejleszthetőek.  Amennyiben ezen alapkompetenciák nem érik el a kritikus szintet, akadályozhatják a tanulási folyamatot. Az előadás során elhangzott, hogy amennyiben technikai háttér is szükséges egy adott tanulási folyamathoz, sokszor, ha probléma merül fel, hajlamosak vagyunk a technikai eszközök hibáztatására, ahelyett, hogy az alapkompetenciákat, azok meglétét vizsgálnánk meg.

Ahogy az fentebb már kifejtésre került, a kompetencia fogalmának értelmezési lehetőségei igen széleskörűek, sokféle modell áll rendelkezésünkre. Az előadás keretében ezek közül, az ismeret, attitűd, érték kompetencia hármas rendszerével foglalkoztunk. Az attitűdöt (viszonyulás) és az értéket (a tevékenységet értéknek feltételezzük) érzelmi kategóriába sorolhatjuk, míg az ismeret természetesen kognitív eredetű. Fontos kiemelni, hogy az attitűd és az értékformálás serdülő kor után már nem működik direkt módon. Ezen időszakot követően időben is lényegesen hosszabb folyamatról beszélhetünk.

Nagy József rendszerszemléletű modelljében „a kompetenciák a döntés és kivitelezés megvalósulását szolgáló motívum- és képességrendszerek.” Az elmélet szerint négy nagy kompetencia létezik: a személyes, a szociális, a speciális és a kognitív kompetenciák. (Falus Iván (szerk., 2003): Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 166-167. o.)

Hagyományos tanulási környezetben szerzett pozitív és negatív tapasztalata egyaránt van minden felnőttnek, minden tanulónak. Az online tanulási környezetben szerzett tapasztalatok ennél jóval eltérőbbek, melyekhez nem elégséges mindössze a számítástechnikai ismeretek megléte, különböző, a hagyományos tanulási környezetben szükséges kompetenciáktól eltérő, plusz kompetenciákra is szükségünk van.

Az  előadás alkalmával foglalkoztunk az ISTE kompetencia-térképekkel, kompetenciacsaládokkal is. Megismerkedtünk a tanulói, a tanári és az adminisztrátori/ asszisztensi kompetenciákkal egyaránt. A következőkben ezen kompetenciacsaládok jellemzőinek bemutatása, áttekintése következik.

A kompetenciák jelentősége hatalmas, mivel meghatározzák, hogy a különböző célok a tantervekben, oktatási folyamatban hogyan érhetőek el. Véleményem szerint sem megkérdőjelezhető az, hogy a technológia megváltoztatta, hogy mit és hogyan kell tanulnunk.

A tanulói kompetenciacsaládban az ISTE kompetencialista szerint hat fő kompetencia emelhető ki. A (1.) kreativitás és innováció, kreatív gondolkodás, tehát maga a tudáskonstrukció napjainkban egyre jelentősebb szerepet kap. Jó példa erre jelen konnektivista kurzus is, melynek célja többek között a közös tudáskonstrukció. Sajnos jelenleg még igen ritka ezen tanulási/ tanítási módszertan. A (2.) kommunikáció és kollaboráció szintén jelentős tanulói kompetencia, mely jelentős szerepet tölt be a digitális média és a digitális környezet használata szempontjából is. A (3.) következő kompetencia a kutatás és információmenedzsment kompetencia értelmezése a digitális világ tekintetében változást mutat. A tanulóknak meg kell tanulniuk a digitális eszközök alkalmazását információgyűjtésre, értékelésre, valamint az információ felhasználásra egyaránt.  A (4.) kritikai gondolkodás, problémamegoldás egyre fontosabbá válik a „digitális világban”. Megfelelő ismeretek, készségek szükségesek a digitális eszközök és források használatához, valamint megfelelő kiválasztásukhoz. (5.) területként a digitális állampolgárság kerül megjelölésre. Ehhez hozzátartozik a technológia emberi, kulturális és társadalmi kérdéseinek megértése, jogkövető és etikus magatartás egyaránt, a különböző folyamatok, változások követése. A digitális együttélés szabályairól az e-etikett  http://eetikett.hu/ oldalán olvashatunk bővebben:„Az e-Etikett szükségességének indoka, hogy a kommunikációs eszközök és formák változása új viselkedési normákkal is jár. De nem gondolkodunk egyformán, a helyzeteket különbözőképpen értelmezzük, ebből adódóan sok a bizonytalanság. E bizonytalanság megszüntetésére, a közös platform kialakítására született meg az e-Etikett, mely szinte minden, korunkban használt kommunikációs eszköz és forma, a telefon, az elektronikus levél, a szöveges üzenet, a social media, a videokonferencia vagy a blogok, chat, stb. használatával kapcsolatban kínál eligazítást.” Utolsó (6.) kompetenciaként a technológiai műveltség került megjelölésre, melynek szintén nagy jelentősége van. A digitális kompetencia nem merül ki abban, hogy valaki ismeri és tudja használni a technikai eszközöket. Nagy hangsúly helyeződik a technológiának az adott folyamatba való illesztésére is.

A tanári kompetencialista digitális környezetben az alábbiak szerint került megfogalmazásra:

• “a tanulók tanulásának és kreativitásának inspirálása és facilitálása
• tanulók tanulási tapasztalatának tervezése és fejlesztése, értékelés
• modellezik és mutatják a digitális korszak munka és tanulási folyamatait
• digitális állampolgárság és felelősség támogatása és modellezése – formálódó digitális kultúra megértése és ennek megfelelő magatartás
• legyenek részesei a szakmai fejlődésnek – (LLL) iskolai és szakmai közösség támogatása, eszközök és források hatékony felhasználása” (Ollé János, 2012)

Az adminisztrátorok/ asszisztensi kompetenciacsalád elemei részben hasonlóak a tanári és a tanulói kompetencialistákhoz. Az előadás alkalmával a „látnoki vezetés” került elsőként kiemelésre, melynek során a közös víziók inspirálása, a megvalósítás támogatása és vezetése, a kiválóság, valamint az átalakulás támogatása került a középpontba. Fontos a lehetőségek feltárása, kezdeményezése, ezáltal az újítások, változások segítése. Ennek megvalósításához elengedhetetlen a szükséges ismeretek, attitűdök, értékelvárások megléte. Az adminisztrátori kompetenciák körébe sorolható továbbá a digitális korszak tanulási kultúrájának kialakítása, támogatása és fenntartása. Úgy vélem ez egy igen jelentős elem, mivel szükség van a fent említett vezető, támogató hozzáállásra ahhoz, hogy az új tanulási kultúra létrejöhessen, megvalósulhasson. A jó példák kiemelése, felhasználása jelenti a kiválóságot a szakmai gyakorlatban. Iskola esetében például a pedagógusok technikai támogatása, valamint segítése akár a források használatában is jelentős, mely ezen kompetencia keretében foglalható össze. A rendszerszintű fejlesztésben való közreműködés jelenik meg következő kompetenciaként, miszerint az asszisztens legyen képes az újítások támogatására, akár a szervezeti változások körében is. Az előadás alkalmával kiemelésre került a technikai változásokhoz való asszisztensi hozzáállás is. A különböző technikai rendszerek bevezetésekor alkalmasnak kell lenni arra, hogy az ilyenkor felmerülő problémák kezelésre kerüljenek, valamint, hogy támogató környezet jöjjön létre, mely ezen esetekben gyakran hiányzik, melynek következtében a fejlesztési folyamatok, újítások negatív környezetet hoznak létre. A digitális állampolgárság az asszisztensi kompetenciák körében szintén megjelenik. Ez esetben az adminisztrátor feladata a kialakuló digitális kultúra jogi, etikai, társadalmi kérdéseinek megértése, modellezés és facilitálása.

A kurzushoz tartozó gondolattérképem a téma kulcsfogalmaival, gondolataival bővült.

Digitális nemzedék – a témahét lezárása

“Amikor szóba kerül a technológiát használó fiatalság, a nyugtalanság gyakran erősebb a lelkesedésnél.” Don Tapscott

Úgy vélem, a fenti idézet állítását alátámasztják az elmúlt heti blogbejegyzések, hozzászólások, a csoport tagjaiban felmerülő kérdések. Eheti záró blogbejegyzésem egyrészt néhány, a nyitó bejegyzésből kimaradó szakirodalmi betekintésből, valamint a felmerülő témák reflexiójából áll.

Már az előző blogbejegyzésemben is kitértem a digitális nemzedék olvasási szokásainak, az iskola elvárásainak elemzésére. Felmerült a kérdés, hogy a fiatalok olvasási szokásaira miképpen tud reagálni az iskola, valamint, hogy egyáltalán szükség van-e erre. Kerekes Pál 2011-ben foglalkozott a témához kapcsolódó kérdésekkel, melyről Jersze, elektornikusan is! A könyv a digitális kultúrában címmel írt tanulmányt. Az írás rámutat az e-könyvek iránti érdeklődés növekedésére, valamin az e-könyv és e-köny olvasó fogalmainak tisztázására egyaránt.

Felmerül azon probléma, miszerint az e-könyvek terjedése folyamán elveszhet „a könyvszerűség értékrendjét és tradicionális értékközvetítő szerepét a képpel, videóval dúsított, gyorsszövegekre alapozott mixek, rosszabb esetben meghatározhatatlan identitású digicsomagok.” Véleményem szerint ezen veszélyek fennállhatnak az e-könyvek terjedése nélkül is, hiszen azt interneten megjelenő tartalmak sokszor tartalmaznak hasonló képeket, videókat, melynek célja egyfajta rövidítés, tömörítése, valamint, hogy az adott könyvet, anyagot érdekesebbé, könnyebben feldolgozhatóvá tegye. Azonban mindez hatással lehet a már említett a „könyvszerűség értékrendjét és tradicionális értékközvetítő szerepére”. a tanulmány írója is rámutat arra, hogy el kell különíteni ezen műfajokat, akkor is, ha egyes esetekben ez nehéz feladatnak bizonyul. Az e-könyvek és az internetes tartalmak terjedésének folyamata által, a tartalom, és nem a könyv, nem maga az olvasás tölti be a központi szerepet.

A tanulmány írója idézet segítségével emel ki egy fontos kérdést, egyfajta hozzáállást: „Gadamer vélekedése: „Ami írásban van rögzítve, az függetlenedett eredetétől és szerzőjétől, s pozitíve átadja magát az új vonatkozásoknak. Az olyan normafogalmak, mint a szerző véleménye vagy az eredeti olvasó értése, valójában csak üres helyet jelentenek, melyet a megértés egyre újabb alkalmai töltenek ki.” Ezzel rámutat arra, hogy pozitív irányba is befolyásolhatja a technika fejlődése az olvasást, miszerint a különböző lehetőségek kihasználása során akár „beavatkozásra” is alkalmat lehetőséget ad, mely szolgálhat az érdeklődés fenntartására is.

Az író kiemel egy másik elképzelést is az elektronikus könyvekről: „Drótos László, a Magyar Elektronikus Könyvtár vezető munkatársa így nyilatkozott a fentiekről:” „A papírkönyv egy tárgy, annak mindenféle sajátosságával, az elektronikus szöveg viszont csak a puszta írói gondolat tárgyiasult forma nélkül. A digitális világ kiszabadította a szöveget a papír korlátaiból, miközben a hagyományos könyv is sokáig jelen lesz még, és ellátja a hagyományos feladatait.”

A tanulmányban elemzésre kerül az e-könyvek és a hagyományos könyvek olvasási szokásai, előnyei, hátrányai, valamint az olvasás fogalmának változásával is foglalkozik. Ehhez Golden Dániel érvelési rendszerét fejti ki, miszerint „az elektronikus olvasás egyben az olvasás fogalmának kiterjesztését is jelenti”. Az alábbi felsorolás röviden rámutat ezen érvelési pontokra:

• az olvasás értelmezési körébe már beletartozik a szövegen kívül a mozgókép és az állókép egyaránt
• az újonnan kialakult közeg lehetővé teszi az interaktivitást, a térben és időben elkülönülő folyamatok összekapcsolódását
• fontos jellemző az ellenőrizetlenség, melynek következtében az új közegnek az alábbi négy elemet is magában kell foglalnia: az információ felkutatása(keresési technikák), az információ dekódolása (multimédiás tartalmak), az információ értékelése (értékesség), az információ újraszervezése a saját digitális könyvtárba.

A tanulmány írója részletese foglalkozik a fentieken kívül az e-könyv fogalmával, fogalmi meghatározásaival, az e-könyv karakterisztikájával és további izgalmas kérdésekkel egyaránt, melyekre ezen blogbejegyzés keretében nem térek ki.

Bodoky Tamás és Urbán Ágnes tanulmánya, melynek címe A Facebook hatása a hírfogyasztásra: közönségépítés helyett közösségépítés

A tanulmány rámutat arra, hogy napjainkban az egyik jelentős hírforrás – kiemelten a fiatal generáció életében – a Facebook. A tartalmak egyrészt a megosztott bejegyzések, másrészt a megosztott médiaelemek, cikkek, források révén terjednek. A cikk egyik vizsgálati témája, hogy a Facebook milyen hatással van a médiafogyasztási szokásokra. A tanulmány felveti továbbá azt a kérdést is, hogy az említett közösségi portál sikeressége meddig tartható fent. Ennek kapcsán különböző portálokat említett a közel- illetve a régmúltból. Ismertetésre kerülnek a Facebook- felhasználók jellemzői, a korosztályi jellemzők kiemelésével: „A kor szerinti megoszlást tekintve hasonló adatokat kapunk, mint a globális adatok esetében: itt is egyértelmű a fiatalok fölénye, a 13–17 évesek (18%), a 18–24 évesek (24%) valamint a 25–34 évesek (26%) köréből kerül ki együttesen az összes magyar Facebook-felhasználó több mint kétharmada. A 35–44 évesek (17%) már kisebb mértékben, a 45 év felettiek pedig csupán 15%-ban képviseltetik magukat a közösségi oldal magyar felhasználói körében.”

Az elmúlt héten több blogbejgyezésben, illetve kommentben, Facebook-on töténő beszélgetés alkalmával felmerült a jelenlegi iskolarendszer alkalmazkodása a digitális nemzedékhez. A hét folyamán beigazolódott azon nézetem, miszerint nehéz kérdéskörről van szó, sőt, több rétű problémáról.

Azonban továbbra is úgy vélem az információs és kommunikációs technológiák segítséget nyújtanak a tanulóknak az ismeretek kereséséhez, azok szervezéséhez, megítéléséhez, gyakorlati felhasználásához szükséges készségek kialakításában. Továbbá lehetővé teszi, hogy a diákok egyéni tempójukban haladhassanak, megtalálják a saját stílusuknak megfelelő tanulási stratégiákat.

Ahhoz, hogy az IKT-s eszközök használatának optimális módját megtaláljuk, szükséges azok előnyeinek ismerete. Ezek közül szeretnék néhányat ismertetni:

• Az internet szinte kimeríthetetlen adatbázist biztosít, lehetővé teszi a két-, vagy többoldalú kommunikációt.
• A multimédiás eszközök segítségével látványos, naprakész információkat prezentálhatnak a pedagógusok diákjaik számára.
• A modellezés térbeli és időbeli akadályai megszüntethetők, minimalizálhatók, a veszélyes kísérletek IKT-s eszközökkel biztonságosan végrehajthatóak.
• Az IKT-s eszközök – valós környezetben nem kialakítható – interaktivitást tesznek lehetővé, mely élményszerűvé teszi a tanulás folyamatát.
• A hagyományos táblai rajzzal szemben a grafikai ábrázolások számítógéppel gyorsak, szemléletesek, könnyen változtathatók.
• Az IKT-s eszközök az értékelést is megkönnyíthetik, mely pozitív hatást gyakorolhat a differenciálásra.
• Az információs és kommunikációs technológia alkalmazása a hagyományos oktatási rendszerben tehát új tanítási, új tanulási lehetőségeket kínál, támogatja pl. a projektmunkát. A régi pedagógiai eszközöket, módszereket és konstruktív pedagógiai eljárásokat is hatékonyabbá teszi, és így a diákok alkalmasabbá válnak az önálló ismeretszerzésre. (forrás: Educatio Kht. honlapja)

Ahogyan Bedő Ferenc, „A digitális nemzedék és lehetséges hatása az oktatásra” című tanulmányában – melyet a Fehér Péter – Hornyák Judit: Netgeneráció 2010 kutatásra alapoz- is rámutat ezen kérdés elemzésére, nem elegendő csupán a pedagógus-továbbképzések megvalósítása. Fel kell ismerni azt, hogy a diákok számára nem az iskola jelenti az egyetlen információforrást, a digitális eszközök terjedése révén elvárás számukra az, hogy egyszerre több csatornán érkezzen az információ. Természetesen ezen folyamat hatással van az iskolai tanulmányaikra, információszerzésükre is. „Amennyiben az iskola, rendszer szinten képes lesz átértékelni funkcióját, és a tudás egyedüli forrásának és átadójának szerepéből képes lesz a gyerekek aktív tudásszerzése ösztönzőjének, szervezőjének, vezetőjének szerepébe átlépni, akkor a pedagógusok a digitális nemzedék jelenleg problémának tartott jelenségeit, támasznak és segítségnek fogják tekinteni.”

Ismét egy saját élménnyel szeretném zárni a blogbejegyzésemet. A minap egy pedagógus kért tőlem segítséget a Microsoft Word diagramszerkesztési lehetőségeit illetően. Elmondhatom, hogy teljesen pozitív tapasztalataim voltak a konzultáció során, nyitottságot, érdeklődést tapasztaltam. Megemlítettem a Word folyamatábráinak használati lehetőségét is, melyre válaszként az érkezett, „de jó, ezt használhatom órán is!”. Természetesen ebben az esetben mindössze egy kiragadott személyről, témáról van szó, azonban véleményem szerint e pozitív visszajelzések, a nyitottság tapasztalása, jelenléte hatással lehet a többi pedagógusra is, valamint azon személyekre, akik munkájukat segítik.

Digitális nemzedék elméletek. Felhasználói szokások, életkor és IKT kompetencia

2012. február 29-én Tóth-Mózer Szilvia - a Digitális Nemzedék Konferencia programbizottság elnökének - előadását hallgathattuk meg, Digitális nemzedék elméletek. Felhasználói szokások, életkor és IKT kompetencia címmel.

Az előadás folyamán rendkívül sok új, és már ismert fogalomról hallhattunk: netgeneráció, X, Y, Z generáció, digitális bennszülöttek, bevándorlók, Facebook/ Nintendo generáció, hódítók, felfedezők, derékhad, kívülrekedtek, stb…

A digitális nemzedék fogalmának megalkotása Marc Prensky nevéhez fűződik: „A megkülönböztetés lényege: A digitális bevándorló tanulása során alkalmazkodik a környezetéhez– mint minden bevándorló egyesek jobban mint mások –, de bizonyos mértékig mindig megtartja ”akcentusát”, azaz fél lábbal a múltban él. A”digitális bevándorló akcentus” abban nyilvánul meg,amikor első gondolatunk helyett csak második az Internet, amikor információra van szükségünk vagy amikor elolvassuk valamelyik számítógépes program kézikönyvét és nem abból indulunk ki, hogy úgyis rájövünk hogyan működik használat közben. Az idősebb generáció másképpen szocializálódott, mint gyermekeik, és most tanulja az új nyelvet; ´es az a nyelv, amelyet életünk során később tanulunk meg, agyunk más részében raktározódik.” (Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók)

A felosztások közül számomra a digitális bevándorlók és bennszülöttek alcsoportjai újdonságként szolgáltak (Fehér Péter – Hornyák Judit: Netgeneráció 2010). A felosztás a következő:

digitális bevándorlók

• hódítók, felfedezők
• derékhad
• kívülrekedtek

digitális bennszülöttek

• leszakadók (elszigeteltek, technofóbok, érdektelenek)
• csipegetők (szörfölők, játékosok, bloggerek, szemetelők)
• új hódítók, akik az internet jobbításáért fáradoznak (architects, kreatívok, top seeds)

A digitális nemzedék tekintetében elengedhetetlen, hogy megemlítsük a digitális kompetencia fogalmát, mely a 2007-es Nemzeti Alaptantervben (NAT), és az Európai Referenciakeret által megfogalmazott kulcskompetenciák közt is szerepel. A digitális kompetencia szerepe napról napra fontosabbá válik az informatika fejlődésével, és a mindennapokba való beépülésével. Az elektronikus média alkalmazása kiemelkedő szerepet játszik a munkafolyamatokban, a szabadidős tevékenységekben, illetőleg a kommunikáció terén is.

Az Európai Referenciakeret megfogalmazása szerint a digitális kompetencia a következőt jelenti: „információs társadalmi technológiák (IST) magabiztos és kritikus használatát a munka, a szabadidő és a kommunikáció terén. Ez az IKT terén  meglévő alapvető készségeken alapul: számítógép használata információ visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje céljából, valamint a kommunikáció és az együttműködő hálózatokban való részvétel céljából az interneten keresztül.”

A 2007-es NAT megfogalmazása szinte azonos a fentivel: “A digitális kompetencia felöleli az információs társadalom technológiáinak (Information Society Technology, a továbbiakban: IST) magabiztos és kritikus használatát a munka, a kommunikáció és a szabadidő terén. Ez a következő készségeken, tevékenységeken alapul: információ felismerése, visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje; továbbá kommunikáció és hálózati együttműködés az interneten keresztül.”

Fenyő D. György: Hogyan olvasnak a mai fiatalok?

Fenyő D. György írásában röviden összefoglalja az iskola elvárásait a mai fiataloktól, az olvasás tekintetében, valamint elemzi, hogy a jelenleg iskolába járó diákok szokásait mi jellemzi. Ezen tézisek segítségével rámutat arra a kérdésre, hogy amennyiben a fiatalok olvasási, információfeldolgozási szokásaik megváltoznak, hogyan és miként tudja, tudná követni ezt az iskola, illetve a különböző fórumok. A kérdést teljesen jogosnak érzem, mivel az említett változások jelen vannak a fiatalok körében, így az ahhoz való igazodás elvárható. Azonban ennek megvalósítása komoly változásokat, és energiafelhasználást igényel, mivel a jelenlegi pedagógusgeneráció (anélkül, hogy általánosítanék) sok esetben kevésbé jól mozog az új információs csatornák világában. Az, ami az iskolapadban ülő fiatalok számára teljesen természetes, hétköznapi, a pedagógus számára sokszor az újdonságok körébe sorolható. Tapasztalataim alapján azt látom, hogy a pedagógusok vagy teljesen elhatárolódnak az újdonságoktól, vagy kifejezetten nyitottak a fiatalok által használt csatornákra, eszközökre, alkalmazásokra. Azon elképzelésem, miszerint ez korosztályfüggő, tapasztalataim alapján megdőlni látszik. Természetesen nem reprezentatív a minta, mégis azt érzékelem, hogy sokszor az idősebb pedagógusok nyitottak ezen kérdéskör tekintetében, mint a fiatalabb generáció.

Meg kell jegyeznem a téma kapcsán személyes osztálytermi tapasztalataimat is, melyek alátámasztják azt, hogy nehéz kérdéskörrel van dolgunk. Általam nem ismert osztály elé kerülve nehéz felmérni, hogy a gyerekek milyen kompetenciákkal, gyakorlattal rendelkeznek az IKT területén. Gyakorlatban használni egy-egy eszközt, komoly előkészületet igényel, főként a kezdetekkor. Pozitívum azonban, hogy a diákok könnyedén és szívesen segítik a pedagógus munkáját, amennyiben technikai támogatásra szorul. A diákok sokszor észrevétlenül, pillanatok alatt megoldanak egy-egy problémát, akár segítségkérés nélkül is.

Az előadás során elhangzott, hogy a digitális nemzedék megítélése történhet optimista és pesszimista szemléletmód szerint is. Az előadás alatt kifejtett különbségek közül kettőt szeretnék kiemelni, melyek egy-egy gondolatmenetet indítottak el bennem.

Az első az „együttműködő, közösségi” és az „elmagányosodó” nézőpontok összevetése. Rendkívül sokat hallani azt az internet hátrányaként említett vádat, miszerint a számítógép, az okostelefon, az internet elmagányosít bennünket. Megnézve a Facebook-on az ismerősem ismerőseinek számát, semmiképpen sem tudok magányról beszámolni. Természetesen erre érkezhet az a válasz, hogy az interneten kialakított kapcsolatok nem egyeznek meg a személyes kapcsolatokkal. Véleményem szerint például a Facebook-on azon személyeket fogadjuk el ismerősként, akiket személyeses is ismerünk. Az mindenképpen igaz, hogy másfajta kommunikációs lehetőségeket, személyközi viszonyokat rejt az internet, mint a személyes találkozás, azonban nem gondolom, sem azt, hogy ezek negatív hatásúak lennének, sem azt, hogy ennek hatására megszűnnének a személyes kapcsolatok.

A másik téma, melynek kifejtését fontosnak tartom, a „sokcsatornás figyelem” és a „figyelemzavaros, koncentrálásra képtelen személy” ellentmondása. Véleményem szerint az jelenleg már nem kérdés, hogy a mai diákok, illetve az aktív internet, és web2.0-ás eszközöket használó felnőttek számára az a természetes, ha egyszerre több csatornán érkeznek az információk. Természetesen általánosítani ebben az esetben sem szabad, mivel a mai magyar diákok közül nem mindenkinek adatik meg az a lehetőség, hogy minden új technikai vívmánnyal megismerkedjék. Azonban jelentős részük igényt tart/ tartana arra, hogy a tanulás során is megvalósulhassanak az említett kommunikációs formák.

Az egyik csoporttag által a Twitteren közzétett link segítségével találtam a következő mondatot: „A multitasking tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egyik feladattal megzavarjuk a másikat.” Ezt a hozzáállást túlzónak érzem, azonban van benne ráció. Természetesen annak van valóságalapja, hogy bizonyos feladatok végzése közben gátolhatja a munkafolyamatot, ha például megtekintjük a beérkezett emailjeinket, azonban véleményem szerint ez nem általánosítható minden feladatra.  Ezzel szemben viszont hétköznapjaink során ahhoz szoktunk hozzá – és ezáltal már egyfajta elvárássá válik -, hogy több, különböző csatornán szerezzük információinkat, akár a munkavégzés, tanulás során is.

Érdekes eredményeket mutat a felhasználói típusok (interneten folytatott tevékenység alapján) vizsgálata. Az előadásban az alábbi típusokról hallhattunk: rejtőzködők (használják az internetet, azonban nem használnak ki minden lehetőséget), informálódók (web2.0-ás eszközöket elutasítják, információgyűjtés jellemző rájuk), tanulók (széleskörűen veszik igénybe az online tevékenységeket), befogadók (eszközként használják az internetet, azonban online nem jelennek meg), extenzív felhasználók. Ez utóbbi csoport azon személyeket tartalmazza, akik mindenféle tevékenységet tudnak online végezni.  Meglepő volt számomra, hogy nem a fiatalok alkotják az extenzív felhasználók csoportját, hanem legfőképp a 30-39 évesek. Érdekes volt továbbá, hogy a második helyen a 60 év fölöttiek szerepelnek 7.7 százalékkal.

Elgondolkodtató a pedagógustársadalom változásokhoz való alkalmazkodása. Akár elfogadjuk, akár nem, tény, hogy a mai fiatalok sok időt töltenek a számítógép előtt. Úgy gondolom, hogy a felnőtt társadalom és a pedagógusok számára fontos feladat, hogy az interneten való tájékozódásban, eligazodásban, a tanulási lehetőségek megismerésében segítséget nyújtsanak a gyermekek számára. Ehhez elengedhetetlen, hogy mi magunk is biztonsággal mozogjunk ezen a téren. Viszont ahhoz, hogy a diákok „jó célra” használják az internetet, segítségre van szükségük.

Fontos kérdés az IKT felnőttképzés területén való alkalmazásának kérdése is. Sokszor hallom, hogy az internet, a technika megbízhatatlan, nem működőképes. A technikai problémák, illetve a megfelelő kompetenciák, attitűd hiánya sokszor negatív irányba befolyásol, melynek következtében sokan inkább az elzárkózás mellett döntenek, és amit lehet, papíralapon rögzítenek a „biztonság kedvéért”. Véleményem szerint sok esetben ez a „biztonság” megkérdőjelezhető, illetőleg nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az információk honnan, és kik számára válnak elérhetővé, amennyiben papír alapon kerülnek rögzítésre. Természetesen nem gondolom, hogy mindent csak és kizárólag a „felhőben” kellene rögzítenünk, de érdemes elgondolkodni a lehetőségeken a különböző esetek tekintetében.

Korosztályok/ társadalmi csoportok közötti különbség, avagy digitális bevándorló/ digitális bennszülött

Végül egy kevésbé szakmai, ámde érdekes beszélgetésről szeretnék beszámolni, mely a minap zajlott köztem és egyik ismerősöm között. Ebéd közben a főzési szokásokról volt szó, ki, hogyan, honnan szerzi az új ötleteket , recepteket? Elmeséltem, hogy évente kapok egy-két szakácskönyvet, azonban sosem jut eszembe kinyitni őket, mivel ha bármire szükségem van, az internetet hívom segítségül. Az ismerősöm elmondta, hogy ő előre megrendelt egy újságot, amiben folyamatosan újabb és újabb recepteket talál. Véleményem szerint ezek az interneten éppúgy elérhetőek, sőt. Végül a beszélgetést az zárta, hogy az újság azért jó, mert bármikor elő lehet venni…

Azért gondoltam megosztani ezt a rövid történetet, mert úgy vélem, ez is alátámasztja a köztünk lévő különbségeket. Személy szerint én alig tudtam elhinni azt, amit hallottam. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyek állandóan internet közelben, akár számítógép, akár okostelefon segítségével. Ha bármilyen információra szükségem van, egyértelmű, hogy a Google a barátom…

Információs társadalom – modellek, gazdasági és társadalmi következmények

Az Információtudomány és média a XXI. század elején c. kurzus első előadásán az információs társadalom került a téma középpontjába. Az előadás során igen átfogó képet kaphattunk az információs társadalom, a különböző modellek lényeges kérdéseit illetően. Meg kell azonban említeni, hogy – főként az előadó szándékosan provokatív előadásmódja következtében – a hallgatóságban véleményem szerint rendkívül sok kérdés merült fel. Az előadás meghallgatása után sokkal inkább a kérdések gyarapodását tapasztalom, mintsem egy, az ismeretközlő órák után jellemző pontos gondolatmenet átadását, átvételét. Nem gondolom, hogy ez probléma lenne, annál is inkább, mivel ha nem merült volna fel bennem ennyi kérdés, viszonylag rövid blogbejegyzés születne most.

Az első nagyobb tartalmi csomópont, mely az előadás során felmerült, az információs társadalom fogalma. Napjaink társadalmát az „információs” jelzővel igen gyakran társítjuk, melyhez nagymértékben hozzájárult a különféle információs és kommunikációs technológiák (IKT) létrejötte, használatának elterjedése. A technológiák fejlődése természetesen hatást gyakorolt a társadalomra is, mely változások lehetőséget teremtettek az új tanulási környezetek kialakulására, kialakítására. (Lásd például ezen kurzus )

A felgyorsuló világ követhetősége érdekében az információk szűrését, feldolgozását is meg kell tanulnunk, mely a megfelelő hatékonyság elérése érdekében szükséges. Az internet korában az információk gyors eléréséhez, feldolgozásához, továbbításához szükséges eszközrendszert adják az információs és kommunikációs technológiák. Mindennapjaink felgyorsulása, az információk mennyiségének hirtelen nagymértékű növekedése ily módon is hatást gyakorol tanulásunkra.

Castells szerint információs társadalomról akkor beszélhetünk, ha a társadalom szerkezete megváltozik: „Castells szerint az információs társadalom az emberi együttélés új módja, amelyben az információ hálózatba szervezett előállítása, tárolása, feldolgozása, előhívása játssza a legfontosabb szerepet. Kérdés persze, hogy mivel bizonyítható egy effajta társadalomnak egyáltalán a létezése. Castells érvelését követve akkor beszélhetünk igazoltan új társadalmi együttélési módról, ha a mennyiségi változások (például a több számítógép, a több TV-csatorna, a több információ áramlása) minőségileg is megváltoztatják az emberek közötti társadalmi viszonyokat. Ha nemcsak attól „új” a társadalom, hogy új dolgok jelennek meg benne, például a dotcom cégek a gazdaságban – ettől még nincs új gazdaság, csak a régi gazdaságban jelenik meg néhány új szereplő –, hanem a régi dolgok is új módon kezdenek el működni, vagyis megváltozik a társadalmi együttélés megszokott „logikája” (értsd: kultúrája, szokásai, normái, politikai rendszere, termelési rendszere stb.” (Pintér, 2007)

A téma kapcsán fontos megemlíteni Komenczi Bertalan modelljét, mely az információs társadalomhoz szükséges kulcskompetenciákat három, hierarchikus rendszerben elhelyezkedő csoportban foglalja össze: információtechnikai kompetencia, médiakompetencia, információs társadalom kompetencia. (Komenczi, 2001)

Dr. Lajtha György Az informatika helyzete és jövőképe című tanulmányában így vélekedik: „Az információs társadalom akkor jöhet létre, ha a társadalom többsége részt vehet abban, azaz birtokában van az (ICT) eszközöknek és a felhasználásukhoz szükséges tudásnak. Ez azt jelenti, hogy az előrehaladást nagymértékben meghatározza az országok GDP állapota, és ennek függvényében a lakosság, a vállalkozások, és az intézmények fogyasztási, beruházási szokásai. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy aktív szemlélet formálással, a fogyasztási szokások aktív befolyásolásával, az objektíven meghatározott fejlődési ütem kondicionálható, javítható, amely javulás hosszú távon előnyösebb nemzetközi pozíciót s ennek következtében magasabb ívű gazdasági fejlődést hozhat.” (Lajtha, 1999)

A fenti idézetek is rámutatnak arra, hogy az információs társadalom fogalmával, kialakulásával, fejlődésével érdemes foglalkoznunk, illetve figyelemmel kell kísérnünk azt.

Az előadás során felmerült a kérdés, hogy valóban létezik-e információ és tartalommegosztás? Tehát, hogy nem csak forrásként használjuk például az internetet, hanem bizonyos tartalmak általunk is megosztásra kerülnek? Áttekintve akár az eddigi egyetemi tapasztalataimat, jelentős változatosság figyelhető meg. Példaként tekintsük a Pedagógia BA képzés nappali tagozatos hallgatóit, akikkel együtt kezdtük tanulmányainkat. A képzés keretein belül megfigyelhető volt, hogy a csoporttársak között igen eltérő volt annak megítélése, hogy szakdolgozatainkat, nagyobb volumenű munkáinkat megosszuk-e az interneten (tulajdonképpen bárkivel/ mindenkivel). Érthető azon nézőpont, hogy érdemes ezt megtennünk, mivel valójában ez is egyfajta tudásmegosztás, és akár mi magunk is profitálhatunk egy-egy szakértői hozzászólásból, véleményből. A másik nézőpont képviselői többségében azzal érveltek ez ellen, hogy mások visszaélnek az általunk megszerzett adatokkal, a saját ötleteikkel. Egy-egy rossz, negatív példa igen erőteljes nyomást gyakorolt a többi hallgatóra is. Végül, a „Mesterségünk címere” előadásunkra, melyet az egész évfolyam együtt tartott, egy közös blog formájában nagyrészt megvalósult az effajta tartalomközlés, bemutatkozás formájában.

A mesterképzés során többen éreztünk egyfajta indíttatást aziránt, hogy az általunk írt munkák megjelenjenek egy-egy felületen, azonban tudomásom szerint ez nem, vagy nagyon minimálisan valósult meg. Ennek okát érdemes lenne feltárni, és a jövőben talán változtatni rajta. Mindemellett úgy gondolom az e-portfólió kialakítása is hasznos lehet, mely hozzásegíthet minket ahhoz, hogy munkáinkat, tudásunkat közzétegyük, megörökítsük a világhálón. Rövid, ámde tartalmas bemutatót készített az előző félévben Kiss Béla Neveléstudományi MA szakos hallgató, mely az alábbi linken megtalálható, érdemes megtekinteni!

Kíváncsi lennék egy olyan kutatás eredményére, melyben az kerülne a vizsgálat középpontjában, hogy általánosságban ezen a téren mit tapasztalhatunk az egyetemi hallgatók körében? Kik, és milyen célból osztanak meg tartalmakat a világhálón. Van-e összefüggés aközött, hogy az a hallgató, aki a különböző web2.0-ás eszközöket nap mint nap használja, megoszt-e a tanulmányaival, munkájával kapcsolatos, releváns tartalmakat is.

Az interneten történő tartalommegosztás kérdéskörében éppúgy felmerül a szerzői jogok jelentőségének problémája, mint a nyomtatott forma tekintetében. Fontos, hogy az interneten megjelenő szellemi tulajdonra éppúgy hivatkozzunk, mint a már megszokott, nyomtatott könyvek esetében. Az e-könyvek és akár a blogbejegyzések esetén is így kell eljárnunk. Érdekességképpen hasznos lehet utánanézni a Creative Commons nonprofit szervezetnek, mely a különböző művek megosztási, felhasználási lehetőségeivel foglalkozik. „A Creative Commons weblapja lehetővé teszi a szerzői jogi oltalom (copyright) alá eső művek tulajdonosainak, hogy az oltalom alatt álló jogok egy részét a közösségre hagyományozzák, míg más részét maguknak megtartsák… A cél a jelenlegi szerzői jogi törvények problémáinak elkerülése, amelyek a tudás megosztását akadályozhatják, tekintve hogy az innovációk és az új ötletek a már meglévőekre épülnek.” (Wikipédia) Az elgondolás három alapfeltétele a következő: Nevezd meg! Ne add el! Ne változtasd!

A Mindentudás Egyeteme is foglalkozott Creative Commons-szal, mely az alábbi linken megtalálható. Érdemes elolvasni!

Az előadás soron következő momentuma, mely felkeltette az érdeklődésemet, a különböző médiaelemek megjelenésének kérdése volt. Elhangzott az előadáson, hogy napjainkban jelenleg még kevés hang alapú médiaelem található. Körülbelül két-három éve történt, hogy egy kérdőív kitöltésével megkerestem az egyik, IKT területével foglalkozó honlap főszerkesztőjét, és az e-mailemre válaszként hangüzenet érkezett. Már akkor is foglalkoztatott az IKT világa, mégis meglepődtem ezen a kommunikációs formán. Ezt követően elgondolkodtam azon, miért ne kommunikálhatnánk hasonló módon? Miért ne választhatnánk bizonyos esetekben a kommunikációnak ezen módját? Úgy gondolom sokféle, sokak által egyelőre kihasználatlan lehetőség létezik. Ezzel együtt azonban mindmáig én sem alkalmaztam ezen lehetőséget, vagy az írásos formát, vagy a Skype adta lehetőségeket használtam ki.

Alapvetően úgy gondolom, sok esetben praktikus és hasznos funkciókat tölthetnek be a hang alapú médiaelemek. A jelenlegi egyetemi oktatásszervezési problémák egyik, nagyszerű megoldását adhatná, ha az előadásokon elhangzott anyagok később, illetve távolról is hozzáférhetőek lennének a hallgatók számára. A levelező, illetve esti tagozatos hallgatók esetében kifejezetten célszerűnek gondolom ezen lehetőség kihasználását. Véleményem szerint egy-egy órai munkát is színesebbé tehetünk különböző médiaelemekkel (hang, kép, videó).

Végül, de nem utolsó sorban az információrengetegben való eligazodással, a megfelelő szűrés kérdésével szeretnék foglalkozni. Ezen probléma az interneten elérhető információk gyarapodásával egyre inkább központi kérdéssé válik. Úgy vélem, az információk megfelelő menedzselése napjainkban elengedhetetlenné vált. Ahhoz, hogy a számunkra megfelelő újabb és újabb információkhoz hozzájuthassunk, megfelelően kell kezelnünk, szűrnünk azokat. Ehhez különféle segítségeket vehetünk igénybe, így például az RSS csatornák segítségével rendszerezhetjük, szűrhetjük adatainkat. A kurzus során a Google Readert használom az általam figyelni kívánt blogok követéséhez, melynek segítségével egy felületen válnak láthatóvá a különféle oldalakon újonnan keletkező tartalmak.

Az információrengeteg kapcsán, az előadás során is említett Google Wave-ről szerzett tapasztalataim rémlettek fel. A Google Wave keretein belül futó kommunikációs csatornák számomra valósággal követhetetlennek bizonyultak. A három személyt tartalmazó „beszélgetés” esetében éppúgy, mint a körülbelül negyven fős csoport konzultációjakor. Ezzel szemben azonban a Google Dokumentumok terén rendkívül sok pozitív tapasztalattal rendelkezem. Különböző munkák során gyakran alkalmaztam a Google ezen szolgáltatását, melyet megbízhatónak és hasznosnak találtam.

Összegezve az elhangzottakat, leírtakat, rendkívül érdekes témáknak és izgalmas kurzusnak nézünk elébe a félév folyamán…

A kurzushoz tartozó fogalomtérképem kezdetleges állapota jelenleg így mutat

Információtudomány és média a 21. század elején

A 2011/2012. év tavaszi félévében a következő témahetek várhatóak az Információtudomány és média a 21. század elején c. kurzus folyamán:

• február 22. Információs társadalom. Modellek, gazdasági és társadalmi következmények
• február 29. Digitális nemzedék elméletek. Felhasználói szokások, életkor és IKT kompetencia
• március 7. Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság
• március 14. Az információs társadalom technológiai környezete. Eszközrendszerek és alkalmazások
• március 21. Digitális esélyegyenlőtlenség. Internet és értékrend. kockázatok
• március 28. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek
• április 18. Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei.
• április 25. A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: konnektivizmus
• május 2. Nyílt oktatási formák a felnőttképzésben
• május 9. Felnőttképzési jó gyakorlatok online és virtuális környezetben

Bevezető

Ezen az oldalon kerülnek megosztásra a félév során – az Andragógia mesterképzés keretében, – az Információtudomány és média a 21. század elején című kurzus kapcsán született gondolataim.