Ma kezdődött a „Korszerű pedagógiai módszerek és IKT eszközök alkalmazása az eTwinning program keretében” című pedagógus-továbbképzés, melyre nagy lelkesedéssel érkeztem reggel 9 óra tájban. A regisztrációt követően röviden megismerkedtünk a három nap programjával, majd ezt követően az eTwinningről (virtuális testvériskola program) kaptunk széleskörű tájékoztatást.
Sokszínű összetétel
Résztvevőket tekintve igen vegyes az összetétel. Mindkét nem képviselteti magát a továbbképzésen, ugyanúgy vesznek részt humán, mint reálszakos pedagógusok, sőt még testnevelő tanár is bővíti a csapatot. 🙂 A későbbiek során megtudtuk, ők is egyszerűen hasznosíthatják az IKT-s eszközöket tanításuk folyamán, különféle projektekkel kapcsolódhatnak az eTwinning programhoz. Kifejezetten jó projektek születhetnek például abból, ha a különböző országban élő diákok, pedagógusok megtanítják/ megtanulják a partnerország(ok) jellemző játékait, mindezt IKT-s környezet támogatásával. A program első részében több érdekes és igen hasznos “jó gyakorlattal” ismerkedtünk meg, melyekből számtalan ötletet meríthettünk.
Ami elromolhat, az el is romlik…
A nap folyamán áramszünet nehezítette a munkát, amit különféleképpen reagáltak le a résztvevők. Valaki próbálta viccesen elütni az időt, de volt, aki a szervezőket hibáztatta…
A probléma megoldódott, míg a technika nem támogatta a folytatást, bemutatkozó játékot játszottunk, így kicsit jobban megismerhettük egymást.
A bemutatkozásomat egy idős, volt iskolaigazgató a következőképp reagálta le: „Nem vagy te egy kicsit túlképzett? „ 🙂 Majd a „Nem akarsz előadást tartani?” kérdést szegezték felém… 🙂
Számomra is új web2.0ás alkalmazások
A program következő pontjaként, különféle web2.0-ás szolgáltatásokkal, és azok iskolai felhasználásával ismerkedtünk meg. Sok ismerős alkalmazás került szóba, de számomra is kifejezetten sok újdonság szerepelt köztük, például a TagGalaxy (képkereső), amely címkék (tag-ek) segítségével sok-sok képet csoportokba rendez, így egy általánosabb keresés után pontosíthatjuk, milyen témakörben keressük az adott képet. Megismerkedtem továbbá egy, a sajátos nevelési igényű gyermekek tanulását, fejlődését elősegítő programmal is: Beszédmester.
Közel 25 alkalmazásról kaptunk rövid bemutatást. Úgy gondolom, ha ilyen széleskörű tájékoztatás után valaki nem tud olyat választani, amit a saját óráin, oktatásához kötődően jól használhatna, nem is nagyon akar…
Végül sikeresen regisztráltunk az eTwinning „háttér”felületén, melyet a képzés során használunk majd.
Hallgatóság
A résztvevők hozzáállása igen különbözőnek mondható. Van a hallgatóságnak lelkes része, akik figyelnek, helyeselnek, aktívan részt vesznek a folyamatokban, de így az első nap passzivitást is tapasztaltam a publikum egy bizonyos hányada részéről. Ehhez kapcsolódóan jó lenne tudni, hányan vesznek részt „önszántukból” a képzésen. 🙂
Többször éreztem a nap folyamán azt az érzést, hogy „mindig az nem jó, ami van”. Ha előzetesen kérnek valamit a képzők az a probléma, ha a helyszínen kell tevékenykedni, akkor az…
Minden elismerésem azoknak, akik a képzést tartják, szervezik!!! 🙂
A „digitális bennszülött” kifejezés elhangzásakor felhördülés hallatszott a csoportban, ennek okára kifejezetten kíváncsi lennék, de sajnos nem sikerült kiderítenem. 🙂
Érdekesnek tartottam, amikor az egyik pedagógus a következőket mondta egyik felszólalása alkalmával: „Ha akarom, se tudom kitiltatni a gyerekek életéből a Facebook-ot… Az internetnek a jó oldalát szeretném használni.” Igaz, a megszólalás nem egyértelműen a Facebook ellen irányult, akkor merült fel, mikor ezen alkalmazás veszélyeiről esett szó, hogy mik azok a pontok, melyekre szükséges lenne a diákok figyelmét felhívni (pl. milyen képeket töltenek fel magukról, kik láthatják az egyes tartalmakat). Mindenesetre érdekes volt hallani, hogy van, akinél a „negatív” alkalmazások közt szerepel az egyik leggyakrabban használt portál…
Kíváncsian és érdeklődve várom a holnapi napot! 🙂
Csuvár Fruzsina blogja 