Az Információtudomány és média a XXI. század elején c. kurzus első előadásán az információs társadalom került a téma középpontjába. Az előadás során igen átfogó képet kaphattunk az információs társadalom, a különböző modellek lényeges kérdéseit illetően. Meg kell azonban említeni, hogy – főként az előadó szándékosan provokatív előadásmódja következtében – a hallgatóságban véleményem szerint rendkívül sok kérdés merült fel. Az előadás meghallgatása után sokkal inkább a kérdések gyarapodását tapasztalom, mintsem egy, az ismeretközlő órák után jellemző pontos gondolatmenet átadását, átvételét. Nem gondolom, hogy ez probléma lenne, annál is inkább, mivel ha nem merült volna fel bennem ennyi kérdés, viszonylag rövid blogbejegyzés születne most. 🙂
Az első nagyobb tartalmi csomópont, mely az előadás során felmerült, az információs társadalom fogalma. Napjaink társadalmát az „információs” jelzővel igen gyakran társítjuk, melyhez nagymértékben hozzájárult a különféle információs és kommunikációs technológiák (IKT) létrejötte, használatának elterjedése. A technológiák fejlődése természetesen hatást gyakorolt a társadalomra is, mely változások lehetőséget teremtettek az új tanulási környezetek kialakulására, kialakítására. (Lásd például ezen kurzus :-))
A felgyorsuló világ követhetősége érdekében az információk szűrését, feldolgozását is meg kell tanulnunk, mely a megfelelő hatékonyság elérése érdekében szükséges. Az internet korában az információk gyors eléréséhez, feldolgozásához, továbbításához szükséges eszközrendszert adják az információs és kommunikációs technológiák. Mindennapjaink felgyorsulása, az információk mennyiségének hirtelen nagymértékű növekedése ily módon is hatást gyakorol tanulásunkra.
Castells szerint információs társadalomról akkor beszélhetünk, ha a társadalom szerkezete megváltozik: „Castells szerint az információs társadalom az emberi együttélés új módja, amelyben az információ hálózatba szervezett előállítása, tárolása, feldolgozása, előhívása játssza a legfontosabb szerepet. Kérdés persze, hogy mivel bizonyítható egy effajta társadalomnak egyáltalán a létezése. Castells érvelését követve akkor beszélhetünk igazoltan új társadalmi együttélési módról, ha a mennyiségi változások (például a több számítógép, a több TV-csatorna, a több információ áramlása) minőségileg is megváltoztatják az emberek közötti társadalmi viszonyokat. Ha nemcsak attól „új” a társadalom, hogy új dolgok jelennek meg benne, például a dotcom cégek a gazdaságban – ettől még nincs új gazdaság, csak a régi gazdaságban jelenik meg néhány új szereplő –, hanem a régi dolgok is új módon kezdenek el működni, vagyis megváltozik a társadalmi együttélés megszokott „logikája” (értsd: kultúrája, szokásai, normái, politikai rendszere, termelési rendszere stb.” (Pintér, 2007)
A téma kapcsán fontos megemlíteni Komenczi Bertalan modelljét, mely az információs társadalomhoz szükséges kulcskompetenciákat három, hierarchikus rendszerben elhelyezkedő csoportban foglalja össze: információtechnikai kompetencia, médiakompetencia, információs társadalom kompetencia. (Komenczi, 2001)
Dr. Lajtha György Az informatika helyzete és jövőképe című tanulmányában így vélekedik: „Az információs társadalom akkor jöhet létre, ha a társadalom többsége részt vehet abban, azaz birtokában van az (ICT) eszközöknek és a felhasználásukhoz szükséges tudásnak. Ez azt jelenti, hogy az előrehaladást nagymértékben meghatározza az országok GDP állapota, és ennek függvényében a lakosság, a vállalkozások, és az intézmények fogyasztási, beruházási szokásai. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy aktív szemlélet formálással, a fogyasztási szokások aktív befolyásolásával, az objektíven meghatározott fejlődési ütem kondicionálható, javítható, amely javulás hosszú távon előnyösebb nemzetközi pozíciót s ennek következtében magasabb ívű gazdasági fejlődést hozhat.” (Lajtha, 1999)
A fenti idézetek is rámutatnak arra, hogy az információs társadalom fogalmával, kialakulásával, fejlődésével érdemes foglalkoznunk, illetve figyelemmel kell kísérnünk azt.
Az előadás során felmerült a kérdés, hogy valóban létezik-e információ és tartalommegosztás? Tehát, hogy nem csak forrásként használjuk például az internetet, hanem bizonyos tartalmak általunk is megosztásra kerülnek? Áttekintve akár az eddigi egyetemi tapasztalataimat, jelentős változatosság figyelhető meg. Példaként tekintsük a Pedagógia BA képzés nappali tagozatos hallgatóit, akikkel együtt kezdtük tanulmányainkat. A képzés keretein belül megfigyelhető volt, hogy a csoporttársak között igen eltérő volt annak megítélése, hogy szakdolgozatainkat, nagyobb volumenű munkáinkat megosszuk-e az interneten (tulajdonképpen bárkivel/ mindenkivel). Érthető azon nézőpont, hogy érdemes ezt megtennünk, mivel valójában ez is egyfajta tudásmegosztás, és akár mi magunk is profitálhatunk egy-egy szakértői hozzászólásból, véleményből. A másik nézőpont képviselői többségében azzal érveltek ez ellen, hogy mások visszaélnek az általunk megszerzett adatokkal, a saját ötleteikkel. Egy-egy rossz, negatív példa igen erőteljes nyomást gyakorolt a többi hallgatóra is. Végül, a „Mesterségünk címere” előadásunkra, melyet az egész évfolyam együtt tartott, egy közös blog formájában nagyrészt megvalósult az effajta tartalomközlés, bemutatkozás formájában.
A mesterképzés során többen éreztünk egyfajta indíttatást aziránt, hogy az általunk írt munkák megjelenjenek egy-egy felületen, azonban tudomásom szerint ez nem, vagy nagyon minimálisan valósult meg. Ennek okát érdemes lenne feltárni, és a jövőben talán változtatni rajta. 🙂 Mindemellett úgy gondolom az e-portfólió kialakítása is hasznos lehet, mely hozzásegíthet minket ahhoz, hogy munkáinkat, tudásunkat közzétegyük, megörökítsük a világhálón. Rövid, ámde tartalmas bemutatót készített az előző félévben Kiss Béla Neveléstudományi MA szakos hallgató, mely az alábbi linken megtalálható, érdemes megtekinteni!
Kíváncsi lennék egy olyan kutatás eredményére, melyben az kerülne a vizsgálat középpontjában, hogy általánosságban ezen a téren mit tapasztalhatunk az egyetemi hallgatók körében? Kik, és milyen célból osztanak meg tartalmakat a világhálón. Van-e összefüggés aközött, hogy az a hallgató, aki a különböző web2.0-ás eszközöket nap mint nap használja, megoszt-e a tanulmányaival, munkájával kapcsolatos, releváns tartalmakat is.
Az interneten történő tartalommegosztás kérdéskörében éppúgy felmerül a szerzői jogok jelentőségének problémája, mint a nyomtatott forma tekintetében. Fontos, hogy az interneten megjelenő szellemi tulajdonra éppúgy hivatkozzunk, mint a már megszokott, nyomtatott könyvek esetében. Az e-könyvek és akár a blogbejegyzések esetén is így kell eljárnunk. Érdekességképpen hasznos lehet utánanézni a Creative Commons nonprofit szervezetnek, mely a különböző művek megosztási, felhasználási lehetőségeivel foglalkozik. „A Creative Commons weblapja lehetővé teszi a szerzői jogi oltalom (copyright) alá eső művek tulajdonosainak, hogy az oltalom alatt álló jogok egy részét a közösségre hagyományozzák, míg más részét maguknak megtartsák… A cél a jelenlegi szerzői jogi törvények problémáinak elkerülése, amelyek a tudás megosztását akadályozhatják, tekintve hogy az innovációk és az új ötletek a már meglévőekre épülnek.” (Wikipédia) Az elgondolás három alapfeltétele a következő: Nevezd meg! Ne add el! Ne változtasd!
A Mindentudás Egyeteme is foglalkozott Creative Commons-szal, mely az alábbi linken megtalálható. Érdemes elolvasni!
Az előadás soron következő momentuma, mely felkeltette az érdeklődésemet, a különböző médiaelemek megjelenésének kérdése volt. Elhangzott az előadáson, hogy napjainkban jelenleg még kevés hang alapú médiaelem található. Körülbelül két-három éve történt, hogy egy kérdőív kitöltésével megkerestem az egyik, IKT területével foglalkozó honlap főszerkesztőjét, és az e-mailemre válaszként hangüzenet érkezett. Már akkor is foglalkoztatott az IKT világa, mégis meglepődtem ezen a kommunikációs formán. Ezt követően elgondolkodtam azon, miért ne kommunikálhatnánk hasonló módon? Miért ne választhatnánk bizonyos esetekben a kommunikációnak ezen módját? Úgy gondolom sokféle, sokak által egyelőre kihasználatlan lehetőség létezik. Ezzel együtt azonban mindmáig én sem alkalmaztam ezen lehetőséget, vagy az írásos formát, vagy a Skype adta lehetőségeket használtam ki.
Alapvetően úgy gondolom, sok esetben praktikus és hasznos funkciókat tölthetnek be a hang alapú médiaelemek. A jelenlegi egyetemi oktatásszervezési problémák egyik, nagyszerű megoldását adhatná, ha az előadásokon elhangzott anyagok később, illetve távolról is hozzáférhetőek lennének a hallgatók számára. A levelező, illetve esti tagozatos hallgatók esetében kifejezetten célszerűnek gondolom ezen lehetőség kihasználását. Véleményem szerint egy-egy órai munkát is színesebbé tehetünk különböző médiaelemekkel (hang, kép, videó).
Végül, de nem utolsó sorban az információrengetegben való eligazodással, a megfelelő szűrés kérdésével szeretnék foglalkozni. Ezen probléma az interneten elérhető információk gyarapodásával egyre inkább központi kérdéssé válik. Úgy vélem, az információk megfelelő menedzselése napjainkban elengedhetetlenné vált. Ahhoz, hogy a számunkra megfelelő újabb és újabb információkhoz hozzájuthassunk, megfelelően kell kezelnünk, szűrnünk azokat. Ehhez különféle segítségeket vehetünk igénybe, így például az RSS csatornák segítségével rendszerezhetjük, szűrhetjük adatainkat. A kurzus során a Google Readert használom az általam figyelni kívánt blogok követéséhez, melynek segítségével egy felületen válnak láthatóvá a különféle oldalakon újonnan keletkező tartalmak.
Az információrengeteg kapcsán, az előadás során is említett Google Wave-ről szerzett tapasztalataim rémlettek fel. A Google Wave keretein belül futó kommunikációs csatornák számomra valósággal követhetetlennek bizonyultak. A három személyt tartalmazó „beszélgetés” esetében éppúgy, mint a körülbelül negyven fős csoport konzultációjakor. Ezzel szemben azonban a Google Dokumentumok terén rendkívül sok pozitív tapasztalattal rendelkezem. Különböző munkák során gyakran alkalmaztam a Google ezen szolgáltatását, melyet megbízhatónak és hasznosnak találtam.
Összegezve az elhangzottakat, leírtakat, rendkívül érdekes témáknak és izgalmas kurzusnak nézünk elébe a félév folyamán…
A kurzushoz tartozó fogalomtérképem kezdetleges állapota jelenleg így mutat 🙂
Csuvár Fruzsina blogja 