A legutóbbi Távoktatás és eLearning kurzus keretében tartott előadás témája az eLearning fogalmának értelmezési lehetőségei címet kapta. Az előadás keretében foglalkoztunk többek között a távoktatás fogalmával, történetével, az eLearning fogalomértelmezésével, az elektronikus tanulási környezetben megjelenő infokommunikációs eszközökkel, valamint a módszertan kérdéseivel is.
Az előadás elején rögtön tisztázásra került, hogy a távoktatás, és az eLearning fogalmak nem egyeznek meg egymással. A következőkben ennek tisztázására, pontosítására szeretnék kitérni, mivel számomra is rejtett újdonságokat a téma.
A távoktatás fogalmának meghatározását, melyre a következőkben kitérek, Kovács Ilma Távoktatástól – Távoktatásig című tanulmányára alapozom. Magyarországon az 1970-es évektől foglalkoznak a távoktatással, melynek fogalmi meghatározására elsőként 1974-ben került sor hazánkban, a Tihanyi Távoktatási Konferencián. „A távoktatás kötött, feszesen irányított, zárt rendszerű tanulási folyamat, amely előre meghatározott, pontosan felépített ismeretek elsajátítására szerveződik, szintén előre meghatározott követelmények teljesítése érdekében; a tanulás irányítása arra törekszik, hogy a tanulási folyamat minden lényeges mozzanatát kézben tartsa és hogy a visszacsatolások és értékelések rendszerével megteremtse az önellenőrzés és az ellenőrzés, valamint az önértékelés és az értékelés feltételeit.”
Az író kitér tanulmányában a távoktatás sajátosságaira is, melyek véleményem szerint elengedhetetlenek a fogalom pontosabb megközelítése során. Az alábbi jellemzők kerülnek kiemelésre:
- munka melletti tanulás
- az irányító és az irányított rendszer térben és időben távol kerülnek egymástól
- döntően a tanuló, illetve hallgató önálló tanulásán, önálló munkáját alapszik
- a tanulás irányítása speciális eszközökkel valósul meg
- multimédia rendszerben valósul meg
- nagy tömegek oktatására alkalmas
- nem kötődik tanteremhez
Kovács Ilma említett tanulmánya kitér a távoktatás elmozdulása az elektronikus tanulás, eLearning irányába, melynek időpontját a 2000-es évek elejére helyezi. Kifejti, hogy az elektronikus tanulás három, különböző területét el kell különíteni, mivel az értelmezése eltérő lehet. E területek, értelmezések a következőek:
- oktatási illetve képzési forma (az elektronikus tanulás a távoktatás kiteljesedése)
- új eszköz (melyek magukban foglalják az új, sajátos módszereket)
- a tanulás új módja (az egyéni, önálló tanulás megvalósítása révén)
Az író felhívja figyelmünket, hogy az elektronikus tanulás értelmezése különféleképpen történhet, melyek közül kettőt emel ki. Egyrészt, hogy „az elektronikus tanulás a távoktatás új technológiákkal” való kiegészítése, míg a másik értelmezés szerint „az új technológiákkal történő tanulást jelenti általában, tekintet nélkül arra, hogy mi a tanulás célja, vagy arra, hogy kapcsolódik-e az egyén tanulása valamely oktatási vagy képzési szervezetirányító, támogató munkájához stb.”
Kovács Ilma 1996-ban írt Új út a távoktatásban című könyvének elemzéséből szeretnék kiemelni a távoktatással kapcsolatban összegyűjtött előnyök és hátrányok közül néhányat.
Előnyök
- a földrajzi távolságok csökkentésének, „megszüntetésének” lehetősége
- önálló időfelhasználás
- aktív munka melletti tanulás lehetősége
- önfegyelem fejlesztése
- létszám növelésének lehetősége, minőségromlás nélkül
- alacsony költségek
Hátrányok
- a tanulóban felmerülő kétségek, motiválatlanság
- az új tanulási környezethez való alkalmazkodás nehézségeinek kezelése
- időeltolódás következményei
A távoktatás fogalmi áttekintését követően az eLearning fogalmának vizsgálata következik. A magyar Wikipédián 2012. március 2-án az alábbi meghatározás olvasható az eLearning fogalmáról: „Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető nyitott – tér- és időkorlátoktól független – képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve mind a tananyagot és a tanulói forrásokat, mind a tutor-tanuló kommunikációt, mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalva hozzáférhetővé teszi a tanuló számára. E-learningnek nevezhető minden olyan tanítási és tanulási forma, amiben a tananyag feldolgozásához, bemutatásához: a szemléltetéshez vagy akár a kommunikációhoz digitális médiumokat (például DVD, CD-ROM, Internet) használunk. Az e-learning szinonimájaként az online tanulás, távtanulás, számítógéppel támogatott tanulás (Computer Based Training), multimédia alapú tanulás stb. kifejezések is használatosak. Az e-learning egyik magyar megnevezése az e-tanulás, de értelmezhető e-tanításként is.”
Komenczi Bertalan: Didaktika elektromagna? Az eLearning virtuális valósága címmel írt tanulmányában széleskörű összefoglalót olvashatunk. Egy, a napjainkban jelentős kérdésre, felvetésre mutat rá az író az eLearninggel kapcsolatban: „Sokat kell ígérnie, ha a sok ezer éves tapasztalatokból táplálkozó tradicionális oktatás alternatívájának szeretnénk tekinteni.”
A tanulmány írója foglalkozik többek között a hálózatosodás kérdésével, a tananyagforrások összekapcsolásának lehetőségeivel, valamint az eLearning összetevőinek elemzésével is.
A tanulmány hangsúlyos eleme, az eLearning összetevőinek rendszerszemléletű, integratív elképzelése, mely az alábbi ábrával szemléltethető:
A következőkben rövid kitekintést szeretnék nyújtani a téma egyéb területeit illetően.
Kulcsár Zsolt 2005-ben Az e-learning kettő pont nullás forradalma címmel, az eLearning 2.0 módszertanával és technológiai jellemzőivel foglalkozott. Írásában kitért a tanuló által létrehozott tartalom, tananyag jelentőségére, a tanítás módszerének kérdéseire. Hangsúlyozza a tanuló önálló problémamegoldó képességének fejlesztését, valamint a tanár szerepét az új oktatási környezetben. Az oktatás tekintetében előtérbe helyezi azon rendszerek kialakításának lehetőségét, melyek „A tanulás kreatív jellegére fektetik a hangsúlyt, sokkal inkább platformként, mint alkalmazásként pozícionálják magukat”.
Papp Gyula és Dr. Cserhátiné Vecsei Ildikó tanulmánya, Technológiai trendek az eLearning alkalmazásokban címmel szintén széleskörű áttekintést ad az eLearning rendszerekről, azonban kifejezetten a technológiai kérdések tekintetében. A tanulmány a fejlesztési irányzatokat két fő csoportra bonja, melyek a következőek: a modell alapú fejlesztési irányzat, valamint az eljárás-alapú fejlesztési irányzat. Előbbi központi célja, hogy egyfajta intelligens oktatási rendszert alkosson, amely az egyes tanulók igényeire épül, képességeinek megfelelő és fejlesztő hatással bír. Utóbbi – az eljárás-alapú fejlesztési irányzat – nem az egyes tanulók egyéni sajátosságaira épít, ehelyett az előre meghatározott cél, valamint ennek eléréséhez szükséges folyamat kerül a középpontba. A szerzők rámutatnak arra, hogy a fejlődés során egyre fontosabbá válik a rendszer elemeinek és folyamatainak szabványosítása, mely többrétű előnyöket von maga után: újrahasznosíthatóság, interoperábilitás, testre szabhatóság, költségmegtakarítás, valamint a gyors és pontos kereshetőség. A tanulmány bemutatja továbbá a szabványosítás különböző területeit, az ezt megvalósító szervezeteket, a különböző rendszerek előnyeit, hátrányait, valamint lehetőségeit egyaránt. Ezek bemutatására jelen blogban nem kerül sor, azonban az érdeklődők számára ajánlom a tanulmány elolvasását, melynek végén egy kardinális, elgondolkodtató kérdés felvetése olvasható: „Komoly igény mutatkozik az olcsóbb, kisebb kihívásoknak megfelelő termékek iránt. Ez nyilvánvalóan kedvezni fog az e-Learning rendszerek terjedésének mind a felsőoktatásban, mind a közoktatásban. Így hát egy újabb problémával kell szembenéznünk: Van-e elegendő, s jó minőségű tartalom a keretrendszerek feltöltésére?”
A kérdés számomra is elgondolkodtató, valamint további kérdéseket vethet fel. Melyek azok a szempontok, amelyek alapján megítélhető egy-egy tartalomról, hogy valóban megfelelő-e? Létezik-e egységes „szempontrendszer”? Milyen szempontok alapján történhet az adott tananyagok fejlesztése?
Összességében véve, remélem sikerült egyfajta átfogó képet, összefoglalást és kitekintést nyújtani a témában.
Csuvár Fruzsina blogja 